Néha szűrt fény vetül a sötétAlagút hosszú csendjére,Néha szemérmes remény csücsülBágyadt szellemem lelkére.
Oly nehezen értem őt meg,Ki lelkem most rabul ejti.Anyagias testem szüntelenE valós világot félti.
Gondtalan repülnék kedvesem,Súlytalan fognám még…