Sarokban szeppenten szemlélemLassan múlandó életem,Keserédes szelepek toljákA fenyegető bút végtelen.
Reménység bújik minduntalan,Önzőként az első helyre,Pedig fogdában tartott lelkemNem ő volt, ki felnevelte.
Hazudok a mának s magamnak,Elrejtem, mit úgyis tudok,Nyakamon már…