Hosszú kígyózó sorok mögött
Léptem én az első helyre.
Csodálatos párságod miatt
Büszkeségtől ki ne telne?
Ölelve óvod minduntalan,
Kit a sors szeretni küldött.
Cupido - váratlan - szívembe
Rózsaszínes nyilat küldött.
Első szemérmes pillanatban
Az eső fentről felénk tart,
Látom most újra remegésed,
Esernyő minket betakart.
Onnan lejtőn - de nem ijedünk -,
Száguldunk alélt a mélybe,
Csak ölelni s örömet lelni
Bújunk mi a fényes éjbe.
Néha fájós hiányod kelti
Amúgy sem szűnő szerelmem,
Tudom, beléd költözik mindig
Meg-megújuló emlékem.