Világ gondja lakik szívedben,
Befészkelte magát, nem ered.
Harsogó tavaszra várt madár
Hívva zengi édes nevedet.
Mikor bent halványabb a lélek,
Zokogásod bús eső váltja.
Felszabadult nevetésednek
Fényes napsűtés a barátja.
Gondosan válogasd a szennyest!
Tanulva Tőled mindig értesz,
Tudom, aranyos barátságod
Nekem örökre ott lesz!
