Belémkapaszkodik, erősen
Tart, átölel a fél Duracel.
Puffadt mellkasomban a belsőm
Szippantva a szarba belenyel.
Guggolva szerelmed súllyával
Mélyről riadtan bámulok fel,
Gödör nedves aljára még csak egy
Aprócska fénycsóva sem figyel.
Unalmas, szerény életkönyvem
Magamban lámpással olvasom,
Édes nevedet új lapokon
Félek, mindhiába kutatom.
Most Téged új könyvbe írt a sors,
Majd más értelmezi szívedet.
De szólj kérlek, hogy ne felejtsen
El az, aki engem idetett.
