Faszom tele véled világ,
Fogdosd más mellét, ó kérlek.
Sóvárogva követsz, nyálad
Seggem közepére téved.
Élveztem, hisz' ezért éltem,
Fontos volt, mit gondol a nép.
Otthon nagykabátba bújtam,
Hogy ne izgulj rám semmiképp.
Sokáig tartott, távol vagy,
Két kézzel toltalak tőlem.
Siker koronát rakott rám,
Eltünt rút képed előlem.
Most minden mederben végre,
"Igaz" barátok vesznek körül.
Nevetséges nyomorodnak
Még a legrosszabb is örül.
