Tudtad, hogy rohadtul fájni fog,
Mégis elkezdted ott a szélen,
Egód diadalaként élted
Hamis életképed merészen.
Tudtad, hogy nagyon rossz végünk lesz,
Mégis játszodtad rút szereped.
Addig feszítetted azt a húrt,
Míg kínná lett ez a szeretet.
Most ugyanott vagy, mint előtte,
Csak én nyelem a port tiporva.
Riadtan kérdezed "barátod",
Miért a bánatod íly' borba?
Dupla oroszlán feszít téged,
Herkules mézédes harcba hív.
Szép sorba rakod az exeket,
Mind sóvárogva bambán naív.
Hiába csalódástól fáradt,
De ekkor is bennem szívem szól,
Aggódó palásttal kitárva
Lelkem a sorsodról tudakol.
Keményen, falon kívül rekedsz,
Én tettelek oda kesergve.
Önző szándékod, ha majd feladod,
Bújunk össze rajta nevetve.
