Két oldalról mászunk, végtelenTornyok tornyosulnak most elénk.A napfény hiába sugározÉltető, fűtő erőt belénk.
Miért indulsz, senki sem tudja?Hiszen sose érünk oda fel,Hol a szégyenült szerelem várEgymás gyönyörtelt neveivel.
Fal választ el, nem látlak, mégisEgyszerre…