Szememben a lámpa fényének tükre,
hullik a térbe röhögve,
cseppnyi burokban csillogott a múltam,
mikor rád gondoltam.
Szájamnak szomorú kanyarulata
hirtelen fényre váltana,
de az összezsúfolt, apró életem
belsejébe hullt védtelen.
Visszahozni már kétséges, nem tudom.
Torkomban a szép fájdalom.
Feltőr a szaga: keserű és harag,
de édes-sós íze mindig megmarad.
