Suckless

Mit neked a lélek bánata,
borus kedvem szárnyaszegett.
E romlott tavaszra virradva,
hol már az elnyűtt szeretet
hazugul vigyorog a napra.
Mit ér a szó, kinyilsz úgyis.
Hová sietsz Te vörös rózsa?
Megcsalnak a sugarak is,
kik felélesztenek a múltba.
Bordó bőröd mind csodálják,
szerelmesek az illatodba.
Ocsmány igényük ha megkapják,
letépnek, s hagynak elhervadva.
Beleszorítom emléked
abba görcstől merev karba,
mibe gyönyörű tövised
szomorú szeretetét marta.
Az élet-bűztől facsart orrom
vörös illatod nem szokja,
de lekókadsz nekem, már tudom,
s leszáll a kedvem a porba.
De ha egyszer itt lennél velem,
én mégis vízbe tennélek,
odaadnám érted mindenem,
hogy éke legyél a reménynek.