Erős, edzett markod által
Kifordított belsőm melege
Lehelte áttetszőn hűs lelked
Patyolat szép hártyáját tele.
Épp menekülsz üldöződ elől,
Sikolyod álmod rejti felém
Tárt kezed ilyenkor sem látom
Bár Te úgy érzed, most is elér.
Anno édeskés bor illata
Suhan által nyitott szememen.
Azt a napot idézi akkor
Még nem olyan vékony szerelmem.
Az új érzés melegen tartott,
Mert felém hajolt a félelem.
Nem álltam olyan gátat eléd,
Hogy ne változzon az életem.
Nem volt kétség bennem szemernyi,
A legszebb, s jobb útra tévedtem,
Mikor hatalmas, fényt takaró
csupasz melled mellett ébredtem.
Akkor hagytalak mit sem félve,
Törődve kapcsolók hadával,
Melyek előtte rejtvényt adtak
Nekünk az éjben garmadával.
S mikor muckók érkeztek, féltem
Van-e rájuk tőlem felelet.
Azt gondolom, az volt az első,
mit tanultam tőled életet.
Háttérben remegve figyeltem,
hogyan kell szereteni ebet.
Autóknak ők elnevezve,
A ravaszabbik most is nevet.
A sokáig cseppfolyós lelkünk
Ragadt össze sokszor amolyan
Nyílt felszíni csatának álcázott
mélytengeri fájó harcokban.
Majd összesímultak a habok
Egy nyugodt vizet alkotva.
Hogy újra mérges erőt gyűjtsön,
S csapjon át heves viharokba.
De tán lecsendesedik, pedig
Szele korbácsol nyugvó kedélyt.
A túlélő vitorlás - nyugodj meg -,
Megtépázott lelkemhez elért.
Hallom, hősi szirén dala hív.
Felszállok, ha engeded, ha nem.
Hogy már fenn vagyok, és letaszíts,
Neked azt többé nem engedem.
Repülésben félő autók,
Méregerős feszülő én-ek.
Remélem, tolakodva jönnek
A teli-szájjal vicces évek!:)
