Na most maradj talpon nagyokos,
Csellendzs, mit hoztam - örülj - neked.
Szobára hív a bizonytalan,
Hogy megint egy ágyba bújjon veled.
Rettegj engem, bőszen mormolja,
Nem félek, de mondom, nem lehet.
De akkor rámvetül a nagy hold,
És zavart hisztisen rámnevet.
Édesízű mámor zúg bennem,
Réglátott vágy születik újjá,
A frissen szerzett híg hegeket
Teszi aztán hirtelen múltá.
Tudom, csak múló álomkép volt,
Ahogy jött, illan akkor tova.
Felszakadó füstöt nyakamon
A kora reggeli köd fonja.
