Golyóbisba nyomva tengeted
Gyerekkort feledett életed.
Emberbőrbe zárt biórobot
Vegzálja befedett lelkedet.
Ezt akartad és minden rendben,
Hiszed, ez a sárga köves út.
Egód aztán mindent elkövet,
Átadja Neked, amit tanult.
Megnyugodva folytonos harcban,
Eldőlt: Te már szegény vagy gazdag.
Levakarhatatlan bélyegek
Most már örökre így maradnak.
Mindig ugyanaz a bús vonat,
Zárt ablakok mögött szűrke táj.
Mindig éppen csak azt gyógyítod,
Ami legjobban éget vagy fáj.
Mutasd hátad az elvárásnak,
Hajolj ki bátran az ablakon.
Ne aggódj attól, ha kiesnél,
Biztosan megállsz a talpadon.
