Ha fogaskerekek klappolnak,
Egymásbaért zajmentes napok.
Nem kopnak, dalolva fordulnak,
Érnek össze a lélek-lapok.
A motor bennem lelkes, robog,
Hagyd, hogy óvjam feszesded formád.
Ha zord hidegben kemény lelked,
Ó hagy rakjam a kabátom rád!
Spontán félelem ereszti el,
Tétován Tőled illan kezem.
Együtt bámuljuk azt a csendet,
Mi ilyenkor utazik velem.
A harag már nem vívja táncát,
Ha nincs áramszünet gépünkben,
S nylon nélküli rózsavirág
Nyílik súlytalan szívünkben.
