Biztosan füstként utazol,
Fehér lélek suhant ide.
Testet talált kék háttérrel,
De szép is, a csuda vigye!
Lakni, tanulni jöttél épp,
Milliónyi év emlékét
Feledted akkor gyorsan,
De gyűlik most az emlékkép.
Gyönyörködsz elvárt testedben,
Párját soha sem találod.
Vizsgálod, miért akartad,
Tudni remegve próbálod.
És jött egy másik utazó,
Barom, békéd feledtette.
Belebarmolt agytalanul
Éppen gyógyuló feledbe.
Újra fájó fényes lelked
Heget épít a nyílt seben.
Elvárod, hogy utolsó volt,
Ily' többet soha ne legyen!
Értem én a végső leckét,
Füstként most én sem távozom.
Felszabadultan maradok
Lelkedből festett tárlaton.
