Sötét van és akkor is hideg,
Fekete lyukban nyálas film megy,
Végzetes, gyilkos randira hív
A bűnbánattól súlyos szíved.
Pillanatot látod most veszve,
Egód sűrű ködként fedi el,
Mit a lelked hevesen diktál,
A szaros múltat feledni kell.
Minden végül romoktól poros,
Összeomlott az a kis fészer.
Úgy érzed, mit most tenni készülsz,
Átgondoltad azt már elégszer.
Megtetted. Rövid vihar követ...
Akkor sok év telt el nélküled,
És gyorsan múló fájó űrként
Feledtük lassan a nevedet.
Jobb dolgodban arra eszméltél,
Nem láttad, mikor két unokád
Hős segítő kezeid nélkül
Remegve élő lábakra állt.
Világ rossz irányba forog el,
Nem kell a marhaszámlálás sem.
Már csak a kietlen lélekfarm,
Hol újra találkozhatsz velem.
