Ború az, mi majd versre hív?
Könnyű lélekkel mit sem ér?
Pedig láncok nélkül valós,
Fényesebb képeket igér.
A pók gyönyörű hálót sző,
Sajtból is mind fénylőbb a hold.
Őrszemet már nem igényel,
Nem kell szíved, hogy tudakold.
Nem fáj, görnyeszt minduntalan,
Hisz már félem a szűk időt.
Elengedni sokkal könnyebb,
Mint kalitkában tartani őt.
