Várakozástól félve állok,
Csillogás, morajban úszó fény,
Mikor áll majd tündérként elénk
Ez a hõs mesebeli lény?
Szívem túldobbantja a népet,
Alig hallom a zajos õket.
Az izmot jöttek õk most látni,
Férfiállatokat és nõket.
Kilépsz, lecsendesedik minden,
Megnyugtatod heves szívemet,
Profin, Rambót bújtatva tudod,
A legfõbb célod már elérted.
