Szívem borospohárba gyűrted,
Épp kiittam a nedűt korább.
Vadul benne veri dobbantva,
Feszítve ott a pohár falát.
Bebaszva nézem kedves arcod
Fényképek végtelen özönén.
A szerelem ökle szorítja
Marokra szívem vad ösztökén.
Megbántad velem ősi közöst,
Bizonytalan jövő felváltott.
Biztos teli lett az életed,
Mit oly' öreg lelked meglátott.
Pillanatnyi ő, búfelejtő,
Azonnal sikert hozol vele.
Ízes, boldog vágyálom az ő
Kívánatos neve.
Lehet, ez az élet kevés lesz,
Értelem nem jut végleg hozzád.
Következő élet az lehet,
Mit a lelked meglát.